Berlin | Budapest | Nürnberg | Összehasonlítás || Projekt
header

Projekt

Demagógia és erőszak
A történelmi emlékezet összehasonlítása a németországi és magyarországi múzeumokban

1. A projekt

A projekt központi célkitűzése

"a tömegmozgalom és gyilkosság tematika múzeumi recepciójának és prezentációjának vizsgálata és összehasonlítása a nürnbergi Reichsparteitagsgelände Dokumentációs Központ, a berlini Denkmal für die ermordeten Juden Europas Ort der Information című földalatti kiállítás és a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény esetében."
(Idézet a 2006. novemberi indítványból).
Vizsgálódásaink fókuszában első sorban a kulturális különbségek, illetve a nemzetközi hasonlóságok álltak. Emellett igyekeztünk minél több olyan tapasztalatot gyűjteni, amelyet az egyetemi mindennapok során lehetetlen: így tehát a német-magyar közös munkával, dokumentumfilmek készítésével, az eredmények internetes prezentációjával, a hatóságokkal és intézményekkel való együttműködéssel, illetve a tervezéssel, szervezéssel, utazások költségeiről való elszámolással kapcsolatban.

A projektcsoportok megtekintették az egyes emlékhelyeket, és előzőleg meghatározott összehasonlítási kategóriák alapján elemezték a kiállításokat és azok (múzeumi) környezetét. Az összehasonlítás kategóriáinak vezérfogalmait az indítvány kidolgozása során állapítottuk meg.


Berlin, 1. hét




Budapest, 2. hét


Budapest, 2.hét




Flossenbürg, 3.hét


Szebegeny, a projekt lezárása

A csoport.a berlini emlékhelyen.


A projekt első, berlini állomásán az alkategóriákat is kidolgoztuk.
A fő kutatási terület a Denkmal für die ermordeten Juden Europas volt, amely egy föld feletti emlékműből és egy Ort der Information elnevezésű földalatti kiállításból áll. Ezt a későbbi elemzés szempontjából fontos munkát az is alátámasztotta, hogy a tematika legjellemzőbb emlékhelyeit választottuk ki: a Német Történelmi Múzeum jelenkori kiállítását, a Zsidó Múzeum holokauszt-tornyát, holokauszt utcáját és az ezekhez kapcsolódó kiállításrészt, illetve a Terror Topográfiájának szabadtéri kiállítását. A háttér-információkat szakemberekkel való megbeszélések során szereztük. A vizsgált kiállításokat filmek és fotók készítésével dokumentáltuk.

A filmeket készítő csoport
a Terror Topográfiája című
kiállításon Berlinben

Filmvágás és honlap-programozás
közben

Filmvágás és honlap-programozás
közben

Filmvágás és honlap-programozás
közben

Dr.Betz, a berlini Zsidó Múueum munkatársa
és Prof. Dr. Schreiber, a projekt vezetője
Budapest volt a projekt második állomása. Az ott megtekintett emlékhelyek és múzeumok – Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény, a Terror Háza, illetve a hajdani zsidó negyedben található Zsidó Múzeum és az ennek helyet adó Dohány utcai zsinagóga – fontos kérdéseket vetettek fel a további vizsgálatok szempontjából. Legalább ekkora értéket képviselnek a magyar történelemmel, politikával, illetve a német és magyar történelmi identitással kapcsolatban szerzett tapasztalataink, de a két ország intézményrendszerének tapasztalt különbségei is. A vizsgálati kategóriák megfelelőnek bizonyultak, megkezdődtek tehát a nemzetközi kérdésfeltevések. Egyéni, illetve csoportinterjúk során dokumentáltuk a csoporttagok különböző meglátásait, a Budapesttel kapcsolatos kérdéseket és megjegyzéseket. Nagy kihívást jelentett az eredmények prezentálásának szerkezete; aggodalmat keltett többek között a magyar múzeumok film- és fotókészítési tilalma, korlátozása. Fel kellett ismernünk, hogy saját médiabeli jártasságunk nem elegendő az internetes prezentációhoz és elhatároztuk, hogy professzionális, de finanszírozható segítséget veszünk igénybe egy ismerős informatikus hallgató személyében.

A harmadik hely Nürnberg volt. A Reichsparteitagsgelände Dokumentációs Központjának Faszination und Gewalt című kiállítása és a 2007. júliusában megnyitott, hajdani, 1938 és 1945 között működő flossenbürgi koncentrációs tábor helyén berendezett emlékhely megtekintése révén az emlékhelyek új aspektusa került vizsgálatunk középpontjába: a hajdani tetthely, tehát a nürnbergi Dokumentációs Központ, és az áldozatoknak emléket állító emlékhely ellentéte. Az autentikus hely üzenete és hatása ezeken a helyeken vált számunkra igazán világossá. A három kiállítás összehasonlítása épp a flossenbürgi kiállítás révén vált igazán sürgetővé. Itt a készítők – csakúgy, mint Budapesten – szemmel láthatóan más emlékhelyek médiakészletéből és formai ötlettárából szolgálták ki magukat. Egyértelmű bizonyos motívumok, kialakítási elemek és módszerek átvétele.
Budapesttel ellentétben itt azonban sikerült a nürnbergi és flossenbürgi kiállításokat főleg esztétikai szempontból teljes egésszé összekapcsolni. A nürnbergi kiállítás egyik sajátossága a minden egyes elemet speciális módon a témához kötő „metafora” volt. Az is egyre világosabbá vált, hogy a „művészi csomagolás” a közvetített értelmezések elfogadhatóságát nem változtatja meg, és hogy a múltra való utalások esetében újra és újra felfedezhetők hibák a kiállított képek tekintetében. Röviden az volt nürnbergi tapasztalatunk, hogy egyre nagyobb betekintést nyertünk a kulisszák mögé, és a szakemberekkel való beszélgetések során egyre jobban észrevettük a fontos információkat, és tudatosabban tudtunk kérdezni.

A kiscsoportos munka eredményeit még helyben megbeszéltük, kidolgoztuk és dokumentáltuk. Megpróbáltuk az eredményeket média segítségével feldolgozni, de ez nem mindig sikerült. A szövegeket nem mindig tudtuk pontosan elkészíteni, részben az egyetemi, részben szervezési és kommunikációs okok miatt. A közös munkát lezáró eredmény nem mindenki számára volt mindig világos.

Amellett, hogy a munka során – mint a projektek esetében általában – a célkitűzések eltolódtak, új kérdések és formai lehetőségek is felmerültek. A forgatócsoport profi munkája által megnőtt a filmek jelentősége. Az internetes prezentáció professzionális kézbevétele segítségével lehetőség nyílt arra, hogy ne csupán egy egyszerű honlapot hozzunk létre, hanem egy olyan szöveges, képekkel és filmekkel ellátott multimédiás internet-publikációt, melynek közölt eredményei mások számára is elérhetők. Ez a lehetőség tehát be lett szerkesztve az indítványba is. A döntés azért volt szükséges, mert ez a munkának kötelező jelleget kölcsönzött. Próbaként az utolsó munkahét végén tartott prezentációk szolgáltak. Ezeket magyarul is meg kellett tartanunk, hogy a második projektcsoport anyanyelvi súlyát kiegyenlítsük.


Szorgos projektrésztvevők
a zebegényi hotel konferencia
termében...

...és a teraszán.
Az egyhetes záró találkozón, amely a Budapest közelében található Zebegényben, egy optimális munkakörülményeket biztosító, gyönyörű környezetben elhelyezkedő épületben zajlott le, a még el nem végzett munka megbosszulta magát, és csak megfeszített munkatempóval lehetett behozni a lemaradást (minden nap reggel 9 órától jóval éjfél utánig dolgoztunk). A technikai professzionalitás, mindenki motiváltsága, a szigorú munkamegosztás, és az egyes résztvevők publikációk és prezentációk terén való jártassága váltak végül a siker zálogává. A budapesti Holokauszt Dokumentációs Központban tartott prezentáció által, mely még az utolsó munkahéten lezajlott, és a néhány héttel későbbre tervezett továbbképzési prezentáció, illetve az eredmények egy-két hónappal későbbi, az ELTE tudományos ülésén való bemutatása révén nem csak a külső nyomás vált mindenki számára érzékelhetővé, hanem a munka elismerése is. A prezentációk magyar nyelven történő megtartásának igénye a filmek egy részének mielőbbi magyar nyelvű elkészítését is szükségessé tették. Ezzel együtt a honlapot, legalábbis alapszerkezetét tekintve kétnyelvűvé kellett tenni. Az internetes prezentáció mellett egy Power-Point prezentációt is ki kellett dolgoznunk.

Együtt dolgoztuk ki az eredmények prezentálásának koncepcióját a múzeumi szakemberek és a történelemtanárok részére, amely az adott anyagokon alapult.

2. A projekt résztvevői:

Csoportunk tíz magyar és tíz német egyetemista diákból, illetve két professzorból állt. Minden magyar diák kiválóan beszél németül, ellenben egyetlen német hallgató sem beszél magyarul. A kommunikáció nyelve tehát a német volt. Utólag ismertük csak fel, és nem vettük eléggé figyelembe, hogy a csoport egyik fele anyanyelvén, a másik idegen nyelven volt kénytelen kommunikálni.

Igyekeztünk nyelvileg vegyes kiscsoportokat létrehozni, melyek az összehasonlítás egyes főbb pontjait dolgozták ki. A honlapon prezentált eredmények egy közös megbeszélési és kidolgozási folyamat során jöttek létre.

Minden csoporttag más feladaton is dolgozott, - az egyes kategóriák elemzéséért vállalt felelősség tudatában - így például a filmek szövegein, illetve a szövegek javításán. Ezen kívül mindenki részt vett még az átfogó összehasonlítás közös kidolgozásában és az interkulturális perspektívák megbeszélésében is.




A kiállítások koöncepcióját földolgozó csoport
munka közben: Viki,, Simone és
Moni a filmek felvétele közben
és Floval, a "film-csoport" egyik tagjával

A kiállítások koöncepcióját földolgozó csoport
munka közben: Viki,, Simone és
Moni a filmek felvétele közben
és Floval, a "film-csoport" egyik tagjával

Éjszakába nyúló megbeszélésekt.

Éjszakába nyúló megbeszélésekt.

Az előtérben Simone,
a képeket földolgozó csoport tagja,

a háttérben Sarolt és Jakob, az építészettel foglalkozó csoport


Jakob az építészet kategória
szövegeit írja.

Sarolt kutatás közben.

Moni, Simone, Zsuzsi
(takarásban) und Viki
munka közben.

Lazítás: a fiúk csocsózás közben.

Catrin és Simone: a megerőltető munka ellenére
mindig vidámant.

Gábor és László munka közben.



3. A projekt résztvevői

Waltraud Schreiber, az eichstätti Katolikus Egyetem Történelemelméleti és -didaktikai Tanszékének professzora

A projekt vezetői
Árkossy Katalin és Waltraud Schreiber

Megbeszélés Zebegényben


Megbeszélés Zebegényben
Az én feladatom a koordináció volt. Ez mindenek előtt azokban az időszakokban jelentett nagy kihívást, amikor még nem volt mindenki számára világos, mi is a munka célja, milyen jellegű munka rejlik egy filmekkel ellátott internetes prezentáció, illetve az egyes csoportok eredményeinek prezentálása mögött. Gyenge pontom az volt, hogy eddig csupán nemzetközi tudós– és középiskolai diákcsoportokkal kapcsolatban szereztem projekttapasztalatokat, és nem egyetemi hallgatók interkulturális csoportjaival. A kulturális jellemzők jelentőségét – a nagyban különböző tanulási és munkatapasztalatokat, az „együtt töltött szabadidő”, „együtt végzett egyetemi szemináriumi munka” és az együttes projektmunka, amelynek először a szerkezetét kell kialakítani értelmezésbeli különbségeit alábecsültem, és meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.

Az ELTE Germanisztikai Intézetének kétnyelvű évfolyamát vezetem, így a magyar diákokért voltam felelős. A hallgatók mindannyian germanisztika és történelem szakosak és a Bilingvális Szakoktatás nevű program utolsó szemeszterének hallgatói. Így tehát mind szak-, mind pedig nyelvi ismereteik igen jók. A projektmunka hatalmas kihívást jelentett számunkra, de ugyanakkor egy igen érdekes, élményekkel és örömökkel teli tanulási folyamatot is. Mivel a két csoport különböző tanulási tapasztalatokkal és hagyományokkal rendelkezik és más munkavégzési módokhoz szoktak, a közös projekt óriási lehetőséget nyújtott az egymástól való tanulásra. A projekt résztvevői a munka során olyan kompetenciákat és stratégiákat fejlesztettek ki, melyek más projektek során is alkalmazhatóak. Ez mindenek előtt a magyar csoportra igaz, mivel nálunk az ilyen horderejű projektek még nem tartoznak hozzá az egyetemi mindennapokhoz. A másik kihívást az aktív dekonstrukció célja jelentette: a kiállítások kritikus megtekintése, a különböző vélemények következetes, csoporton belüli megbeszélése. Az állandó reflektálás, a különböző gondolkodásmódok, munkamódok, vélemények akceptálása segített egymásra találnunk, áthidalnunk a nehézségeket és ezek vezettek a projekt céljának eléréséhez is. Igen sokra értékeltem, hogy a szolidaritás, a segítőkészség és a tolerancia a projekt során egyre nőttek a résztvevők között és ezzel együtt igazolták, hogy az előítéleteket és akadályokat a közös munka révén le lehet építeni. A Waltraud Schreiber professzorral való közös munka, aki a projektet igen jó érzékkel vezette, példaértékű és az egész projekt sikeréhez a legfontosabb előfeltételt jelentette. Összességében elismerésemet fejezem ki az egyes résztvevőknek a legkülönbözőbb területeken való jártasságuk, képességeik, interkulturális vagy egyéni, különböző munkastílusokból adódó nehézségek elemzése és megoldása tekintetében, de erős motiváltságukat illetően is, és azt a készségüket, hogy véghezvitték az interkulturális tanulási folyamatokat, úgy, hogy ezek az egyes egyének változását is szükségessé tették.

A csoporttal és Dr. Árkossy Katalin kolléganőmmel végzett munkát igen sokra becsülöm, főleg ami az informális, de gyakran mélyenszántó beszélgetéseket illeti. Tartalmi és kommunikatív szinten is sokat tanultam, és ami a kihívás nagyságát illeti, ilyenek várnak ránk az egymásra találó nemzetek Európájába.


Dr. Árkossy Katalin, az ELTE Germanisztika Intézet, Német Nyelvoktató és Szakdidaktikai Tanszékének docense



Az ELTE Germanisztikai Intézetének kétnyelvű évfolyamát vezetem, így a magyar diákokért voltam felelős. A hallgatók mindannyian germanisztika és történelem szakosak és a Bilingvális Szakoktatás nevű program utolsó szemeszterének hallgatói. Így tehát mind szak-, mind pedig nyelvi ismereteik igen jók. A projektmunka hatalmas kihívást jelentett számunkra, de ugyanakkor egy igen érdekes, élményekkel és örömökkel teli tanulási folyamatot is. Mivel a két csoport különböző tanulási tapasztalatokkal és hagyományokkal rendelkezik és más munkavégzési módokhoz szoktak, a közös projekt óriási lehetőséget nyújtott az egymástól való tanulásra. A projekt résztvevői a munka során olyan kompetenciákat és stratégiákat fejlesztettek ki, melyek más projektek során is alkalmazhatóak. Ez mindenek előtt a magyar csoportra igaz, mivel nálunk az ilyen horderejű projektek még nem tartoznak hozzá az egyetemi mindennapokhoz. A másik kihívást az aktív dekonstrukció célja jelentette: a kiállítások kritikus megtekintése, a különböző vélemények következetes, csoporton belüli megbeszélése. Az állandó reflektálás, a különböző gondolkodásmódok, munkamódok, vélemények akceptálása segített egymásra találnunk, áthidalnunk a nehézségeket és ezek vezettek a projekt céljának eléréséhez is. Igen sokra értékeltem, hogy a szolidaritás, a segítőkészség és a tolerancia a projekt során egyre nőttek a résztvevők között és ezzel együtt igazolták, hogy az előítéleteket és akadályokat a közös munka révén le lehet építeni. A Waltraud Schreiber professzorral való közös munka, aki a projektet igen jó érzékkel vezette, példaértékű és az egész projekt sikeréhez a legfontosabb előfeltételt jelentette.

Az Intenció csoport

Dobos Ágnes, az ELTE hallgatója és Catrin Kollmann, a KU Történelemdidaktikai Tanszékének tudományos munkatársa és doktorandusza


DSC_04892
A projekt során a vizsgált emlékhelyek létrehozásának hátterét igyekeztünk feltárni. Ennek felderítéséhez azoknak keletkezési történetét, az előírásokat, a versenykiírások szövegeit, építészeti versenyek résztvevőit, a támogatókat és az aktuális vezetést vizsgáltuk. Megpróbáltuk a hátteret, szándékokat, vezérmotívumokat kidolgozni és a kapott eredményeket helyben összehasonlítani. Ágnes emellett a projektszövegek fordítását is elvállata és az interjúrészletek kiválogatását az Intenció csoport filmjeihez. A honlap komplett fordítása is az ő feladata. Catrin írta és olvasta fel a filmekre „A történelmi emlékezet Berlin, Budapest és Nürnberg” kategória szövegeit. A továbbiakban ő felelős a honlap sorsáért, a végső szerkezetéért és a még célul kitűzött publikációs formákért. Közös munkánkból, amely mindig más és más kulturális látásmódokat vetett fel, mindketten sokat profitáltunk.

Az Építészet csoport





Jakob Ackermann, a KU hallgatója

1984. 04. 30-án születtem. 2004/2005 tavaszi féléve óta vagyok a KU hallgatója germanisztika és történelem szakokon. A projekt diákvezetőjeként én szerveztem a berlini és nürnbergi utakat, fő tárgyalópartner voltam a projekt tervezésénél és felelős az anyagi szervezésért. Kabay Sarolttal elemeztem a kiállítások építészeti sajátosságait, ezen kívül a honlap egyes részeiért voltam felelős. A projekten belüli személyes tapasztalataimat egy másik kultúra és annak munkamódjának és szerkezetének megismerése révén szereztem, de a kiállítások intenzív vizsgálata és koncepciójuk dekonstruálása is rengeteg új tapasztalattal gazdagítottak. Különösen az autentikus helyekkel és művészettel való finom bánásmód gyakoroltak rám nagy hatást.

Kabay Sarolt, az ELTE hallgatója

Jakob mellett én voltam az építészet csoport másik tagja. Ez egy érdekes, átfogó, összetett téma volt. Sajnos a kiállításokat nem mindig sikerült úgy megtekintenem, ahogyan szerettem volna, de új látásmódom révén idővel minden épületet másképp vettem szemügyre, mint korábban. Számomra a projekt igen tanulságos volt, maradandó élmény. A nagy csoport mindig élénken kommunikált és előnyösnek találtam, hogy nem csupán a szakmabeliek jutottak szóhoz. Bár egy német-magyar nemzetiségi iskolába jártam, mind a németekről, mind pedig a magyarokról sokat tanultam a projekt során.

A Koncepció csoport



Simone Kleemann, a KU hallgatója

Német, történelem és társadalomtörténet szakon tanulok az eichstätti Katolikus Egyetemen. Nagy Viktóriával és Monika Schierllel dolgoztam együtt a csoportban, akikkel együtt hoztuk létre 9 kategóriánkat. Eredményeink összevonását és megállapítását is én koordináltam és foglaltam írásba. A honlap szövegei mellett több film német nyelvű szövegét is én készítettem el. Ezen kívül a „Koncepció” és „A termek kialakítása” csoport néhány filmszövegét is én olvastam fel.. Végül más csoportok szövegeinek javítását is elvállaltam. A projektben legértékesebbnek interkulturális jellegét és a záró hét pozitív csoportfelállását találtam. A csoportmunka, a másokkal való egyeztetés és koordináció, mely révén csoportmunkánk sikeres lett, gyakran megterheltek. Ennek ellenére összességében sikeresnek és produktívnak találtam a közösen eltöltött időt. Külön kiemelném, hogy a kiállítások vizsgálata új megvilágításba helyezte számomra a kiállítások kialakítását, koncepcióját, intencióját. Épp a kulisszák mögé tekintés lehetősége és a sok szakmabeliekkel folytatott megbeszélés tesznek képessé a kiállításokat érintő differenciált látásmódra. A projekt az ezért felelős csoporttársakkal való kooperáció révén a film- és honlap-készítésbe való betekintést is lehetővé tette, amit a jövőbeli projektek szempontjából tartok fontosnak.

Monika Schierl, a KU hallgatója

A projekt során a „Koncepció” és a „Képek” témákért voltam felelős. Ezen belül a kategóriák kidolgozásáért, a kiállítások tartalmának elemzéséért feleltem, és a honlap számára eredményeink kidolgozása mellett több részhez én készítettem a német nyelvű szövegeket, illetve a „Koncepció” csoport filmjének alapötletét is én adtam. Végül más csoportok szövegeinek javítását is elvállaltam.

Nagy Viktória, az ELTE hallgatója

A projekt kezdete előtt a látogatói vélemények kutatásában szerettem volna részt venni. Csak Berlinben derült ki, hogy a „Koncepció” csoportnak nincs magyar tagja és a két német hallgatónak szüksége van egy magyar partnerre, hogy a koncepció vizsgálatát interkulturális perspektívából végezhessék. Így csatlakoztam Simone Kleemannhoz és Monika Schierlhez. Habár eddig még soha nem vettem részt hasonló projektben és soha nem dolgoztam más nemzetiségűekkel egy projekten, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Miután fölosztottuk egymás között kilenc kategóriánkat, a munka igazi kooperációként folyt. Én mindenek előtt az „Individuum/Kollektívum”, „Az európai dimenzió” és „A további emlékhelyek” kategóriákat vizsgáltam a három kiállításban. Mivel anyanyelvem a magyar, Budapesten „A kiállítás szövegei” kategóriát is átvettem. A projektmunkában legjobban a berlini és nürnbergi utak tetszettek, hiszen ezekben a városokban korábban még soha nem voltam. Másrészről a kiállítások elemzését is nagyon hasznosnak találtam. Korábban csupán látogatói szemmel tekintettem meg egy múzeumot. Ma már azt is átlátom, milyen tudatosan és mennyi aspektusból lehet egy kiállítást megtekinteni. A projekt alatt azt is átélhettem, hogyan dolgozhatnak együtt nemzetközi csoportok egy közös cél érdekében. Ehhez mindenek előtt nagy alkalmazkodási készség, motiváció, tolerancia, a nemzetközi kommunikáció szempontjából pedig természetesen egy mindenki által beszélt nyelv szükséges.

A termek kialakítása csoport

Schnitzer Ágnes, az ELTE hallgatójat

A holokauszt témája és a múzeumpedagógia mindig nagyon érdekeltek. A magyar és német csoport közös munkájából pedig nagyon sokat profitáltam. Eleinte nehéz volt az egyes csoportokon belüli összefüggéseket meglátnunk. Meg kellett tanulnunk, melyik hozzáállás a legelőnyösebb a csoportmunka szempontjából. A szövegek írásánál közös nevezőre kellett hoznunk az eltérő véleményeket. Úgy gondolom, ez saját csoportomban remekül működött. A német és magyar csoportok közötti legnagyobb különbséget a munkatempó jelentette, de a projekt végére ez is kiegyenlítődött. A német diákokkal való közös munka izgalmas élményt jelentett. Ezalatt például gondolkodásmódjuk megismerését értem. A projektnek csupán két teljesen magyar csoportja volt, melyekben az interkulturalitás természetesen nem játszott szerepet. Az egyik ilyen csoport tagja voltam Bitter Nikével. Feladatunk a termek belső kialakításának, a fény-, szín- és hanghatásoknak a vizsgálata volt. Ennek során néha nehézségeink akadtak a szövegek helyes német nyelvű megfogalmazásában. A német és magyar múzeumok közötti legfontosabb eltérés a holokauszt bemutatásának mikéntje volt. Magyarországon előtérben állt a brutalitás és a hátborzongató képek kiállítása. Németországban nem ez volt a tapasztalatunk. A projekt igen nagy segítséget nyújtott számomra, hiszen szakdolgozatomat is ebben a témában írom.

Bitter Niké, az ELTE hallgatója

A holokauszt kiállítás formájában történő bemutatását igen érdekesnek találtam. Csoportom a termek kialakítását, belső berendezésüknek különböző hatáselemeit vizsgálta. Pontosabban azt, hogyan befolyásolják a fény-, illetve hanghatások vagy a színek észlelésünket. Eddig nem gondolkodtam el ezeknek a finom, apró hatásoknak a hatóerejéről. A vizuális és auditív hatások által a látogatóból erős érzelmi reakciókat lehet kiváltani a holokauszt témával kapcsolatban. Hogy egy kiállítás készítői mindenek előtt a brutalitást akarják-e hangsúlyozni, – mint a budapesti kiállítás estében – vagy egy történelmi folyamat megértését helyezik előtérbe, – mely szándékot leginkább Nürnbergben fedeztem föl – az a termek kialakításának módszerbeli különbségeiből adódik. A múzeumi hatóelemek vizsgálata révén lettem figyelmes arra a tényre, milyen nagy a kiállítás létrehozóinak felelőssége. Nem könnyű a dolguk, hisz egy kiállításnak informatívnak kell lennie, de ugyanakkor érzelmeket is ki kell váltania a látogatóból. Az emberek érzékenyek a külső manipulációra – a hatóelemek felelősségteljes használata ezért is fontos. A manipuláció határait még jó szándékkal sem szabad átlépni. A hang-, szín- és fényhatásokkal inkább mértékletesen kellene bánni, ezáltal bizalmat adni a látogatónak s engedni, hogy önállóan alkossa meg véleményét. A múzeumok egész Európában való összehasonlítása abból a nézőpontból volt érdekes, hogy általa láthattam a német és magyar megoldások közötti különbségeket, ami a történelmi múlt feldolgozását illeti. A német múzeumi vezetéseket és a nürnbergi szakemberekkel való beszélgetéseket különösen élveztem, motiváltak a témámban való további elmélyülésre. A magyar vezetések sajátos tapasztalatot jelentettek azzal kapcsolatban, milyen képet közvetítenek ezek a külföldiek számára Magyarországról. Ez részben hamis tapasztalatokhoz vezetett. Minden esetre mégis érdekes volt a kiállítások és a dokumentációs központok meglátogatása során a kulisszák mögé tekinteni. A nemzetközi csoportban való munkát szórakoztatónak találtam. A pedig, hogy problémáinkat és eredményeinket egy lezáró beszélgetés kereteiben nyíltan kifejezésre juttathattuk, igen pozitív tapasztalat volt számomra.




A Képek csoport

Riez Katalin, az ELTE hallgatója



A külföldi utak segítettek új szemszögből felfedezni Magyarországot. Ebben leginkább projekt nemzetközi mivolta játszott szerepet. A német múzeumok meglátogatása után az volt az érzésem, hogy tényleg valami újat tapasztalok meg: a kiállítások helyein szinte megfoghatóvá vált a múlt. Látóköröm szélesebbé vált, már nem „csak úgy” nézek végig egy kiállítást, hanem sokkal reflektáltabban. Saját országom hozzáállását (a holokauszt tematikájához, de a kiállítás létrehozóinak szándékával kapcsolatos kérdésekhez – s az ezzel összefüggő szelektált adatközléssel kapcsolatban is) a projekt révén szerzett tapasztalataim következtében már másképp ítélem meg, mint korábban.

Simone Ming, a KU tudományos munkatársa és hallgatója

Az eichstätti egyetem német, történelem és latin szakos hallgatója vagyok. Korábban Augsburgban médiapedagógia, pszichológia és szociológia szakokat végeztem. Érdeklődésem egy nemzetközi projekt iránt, amely a holokauszt kiállítások összehasonlító vizsgálatával foglalkozik, szakválasztásomból is adódik – a projekt kezdetén még nem is sejtettem, hogy ezen felül még mennyit fogok tanulni. De visszatekintve tudatosult: teljesen váratlan tapasztalatokat is magammal hoztam, különösen ami a közös munka informális jellegét érinti. A projekt olyan esélyt adott, amely a szokott anonim egyetemi életben nem adódhatott volna. Tartalmilag a múzeumpedagógiai információk érdekeltek egyre jobban, melyeket közvetlenül a szóban forgó helyeken szereztem: mind a specifikus ökonomikus adatokat (keletkezési történet, finanszírozás, látogatók száma, a város kulturális képébe való behelyezés), mind a közölt tudás igényét illetően. Ezek az információk újat jelentettek számomra, és mindenképpen többletértéket képviselnek, mivel ezeket a tanárképzésben csupán mellékesen tárgyalják. De amit végül a legnagyobb többletnek tartottam, annak nincs köze a projekt tartalmi témájához: az interkulturális találkozás, a sikeres kommunikáció, együttműködés egy egymás számára eleinte teljesen idegen, különböző kultúrkörökből származó csoportban.

Az interaktív média csoport



Németh-Csóka Adrienn és Babinyec Györgyi, az ELTE hallgatói

A csoport a két, kizárólag magyarokból álló csoportok egyike. Egyikünknek sem voltak a médiával és kiállításon való felhasználásukkal kapcsolatban előzetes ismereteink. Így témánk kiválasztásának okai nem voltak tudatosan megalapozottak, de motiváltak és kíváncsiak voltunk. Őszintén szólva a munka kezdetén teljesen tanácstalanok voltunk, mivel mind Berlinben, mind Budapesten és Nürnbergben sok interaktív médiával találkoztunk. Először igen megterhelő volt a munka, de második alkalommal már tapasztaltabbak voltunk, így nyugodtabban dolgozhattunk. Közös érdeklődésünknek és anyanyelvünknek köszönhetően a csoporton belüli kommunikáció problémamentesen folyt. Pozitív tapasztalataink között mindenképpen meg kell említenünk német társaink segítőkészségét. Mindig rendelkezésünkre álltak, ha nyelvtani vagy egyéb kérdések merültek föl. A német és a magyar csoport közötti munkalégkör nagyszerű volt, és a végén már eltűntek a magyar és német jelzők: a csoport egyetlen nagy nemzetközi csoporttá vált, melynek tagjai különböző országokból jöttek ugyan, de egy közös célért dolgoznak.

A látogatói vélemények csoport



Kolozsvári Zsuzsanna, az ELTE hallgatója

A csoportban Ina Westerrel dolgoztam együtt. Feladatunk a különböző kiállításokról alkotott látogatói vélemények kutatása és kiértékelése volt. Úgy gondolom, elértük célunkat. A munka nagyon tetszett, mert sok látogatóval beszélhettem és néhányan személyes történetüket is elmesélték. Külföldiként sokat jelentett, hogy a német látogatók nagyon kedvesen és segítőkészen válaszoltak kérdéseimre. Inaval mind a kiértékelés, mind a kérdésföltevés során jól együtt tudtunk működni. Érdekes volt látni, hogy Németország holokauszt emlékhelyei – Magyarországgal ellentétben - tele voltak látogatókkal. Ez talán azzal is összefügg, hogy a magyar történelmi tudatba mélyebben beágyazódtak a kommunizmus tettei, mint a holokauszt. Mindig hasznos, ha egy másik kultúrát konkrét tapasztalatokon keresztül ismerhetünk meg.

Ina Wester, a KU hallgatója

A projekt során Zsuzsannával az emlékhelyeken a látogatói evaluációt vizsgáltam, melynek során interjúkat késztettünk a látogatókkal. Leginkább az a tény tűnt föl, hogy a látogatók legtöbbször nem csak válaszoltak a kérdéseinkre, hanem mindenek előtt a személyes történeteiket és véleményüket is megosztották velünk. Gyakran úgy tűnt, a látogatók csupán arra várnak, hogy valakinek elmesélhessék történetüket. A magyarokról, Zsuzsanna saját és más kultúrából származó emberekkel való bánásmódjáról, ezzel kapcsolatos tapasztalataiból sokat tanultam. Különösen a más nemzetiségű látogatóknál tapasztalt különböző megnyilvánulások és értelmezendő reakciók esetében segített a vélemények sokfélesége. Már ebből kifolyólag is jól együtt tudtunk dolgozni. De a holokauszt magyar értelmezését is hasznos volt megismerni, mivel annak teljesen más szempontjai vannak.

A technikai feltételekért felelős csoport

Kecskeméti Gábor, az ELTE hallgatója


Szerencsésnek tartom magam, hogy részt vehettem ebben a projektben és az előző félév során együtt dolgozhattam a csoporttal. A projektmunka teljesen új volt számomra, ezzel most nem annak tartalmára gondolok, hanem a tényre, hogy Magyarországon ilyen színvonalú kutatásokat csak idősebb tudósok végezhetnek. Ez valószínűleg anyagi kérdés is. A munka során nemcsak történelmi, hanem német nyelvi ismereteimet is sikerült elmélyítenem. Ennek kapcsán jelentős támogatást kaptam a német diákoktól, nagyon hálás vagyok a türelmükért, megértésükért, segítőkészségükért. Az utóbbi hat hónap szakmailag is nagyon pozitív volt számomra. A szakértőkkel való megbeszélések révén más szempontból is megtekinthettem és megvizsgálhattam a múzeumokat, lehetőségem nyílt a kulisszák mögé tekinteni. Remélem, ezek a múzeumpedagógiai tapasztalatok a későbbi, szakmai munkámra nézve is hasznosak lesznek. A két csoport közötti kommunikáció nem működött mindig tökéletesen, egyrészt nyelvi okokból, másrészt a kulturális különbségek miatt, az utóbbiak azonban a teljesítmény színvonalának emeléséhez nagyban hozzájárultak. A projekt kezdetén a honlapért voltam felelős, későbbi feladatom a csoportok számára megfelelő mennyiségű fényképes anyag gyűjtése volt, illetve a csoportok munkájának segítése - ahol erre szükség volt. Ezen kívül én voltam a német hallgatók magyarországi tartózkodásának egyik főszervezője (szállás, koszt, programok, szállítás, stb.) A projektmunka, az interkulturális kapcsolatok és a szakmai tapasztalatok révén is egész életre szóló élményre tettünk szert.

A filmkészítő csoport

Florian Sochatzy, a KU hallgatója

Tim Kuhn, munkatárs


Lukas Petersik, a KU hallgatója






Az informatikus munkatárs

Hendrik Richter
Média-informatika szakos hallgató

LMU München



4. A projektmunka során szerzett tapasztalataink

Az interkulturális tapasztalatok

A kutatás kritériumait egy közös blokkszeminárium keretein belül állapítottuk meg a magyarok eichstätti tartózkodása idején, aminek többek között a támogatás igénylése volt a célja. A múzeum-témában jóval jártasabb német diákok voltak dominánsak a téma kidolgozásában. Egy német diák föltevése alapján készültek a projekt dokumentációs filmjei is. A honlapot Magyarországon hoztuk létre. Már a tervezési időszakban megállapítottuk az egyes kategóriákat kidolgozó csoportokat, melyek szabály szerint vegyes nemzetiségűek voltak. A munka folyamán mind a kisebb csoportok, mind a nagycsoport esetében feltűntek a különböző kultúrákból és tanulási tapasztalatokból, talán korból is adódó eltérő látásmódok.

Ez különösen Budapesten vált egyértelművé. A filmre vett interjúk (egyéni és csoportos) során állapítottuk meg az értékeléseket. Nürnbergben és Zebegényben a két, német és magyar csoport külön-külön és együtt is tartott értékelő megbeszéléseket. Ezeknek célja, a különböző témáknál felmerülő észlelhető különbségek megállapítása, de a szubjektív észlelések megfogalmazása is. Problémák a szubjektív észlelések egymás közötti nyílt megbeszélésénél adódtak (kis csoportokban ez nem volt probléma).

Az „Entschuldigung” szót töröltük a szótárunkból, amennyiben azzal a más látás- és eljárásmódért kér az ember bocsánatot. Az a kérdés nem tisztázódott, mennyire kell diplomatikusnak lenni és tekintetbe venni dolgokat nemzetközi projektek során és mi az a mérték, amikor ezek zavaróvá, sőt rombolóvá válhatnak. Az „egymással” és nem az „egymásról” folytatott beszélgetések szintén kihívást jelentet az interkulturális kommunikációban.

A sikeres munka receptje

Egy jól sikerült interkulturális találkozáshoz vegyünk:

Ami elkerülendő:

5. Impresszum

A projekt felelős vezetői:

Katholische Universität Eichstätt-Ingolstadt
http://www.elte.hu/

A projekt tudományos vezetői:

Prof. Dr. Waltraud Schreiber, KU
Dr. Katalin Árkossy, ELTE Budapest
Catrin B. Kollmann tudományos munkatárs, KU

A projekt diákvezetői:

Jakob Ackermann, KU
Sarolt Kabay, ELTE Budapest

Postai cím:

Katholische Universität Eichstätt-Ingolstadt 85071 Eichstätt Telefon: +49 8421 93 - 0 Fax: +49 8421 93 - 1796

ELTE 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. Telefon: 411 6500 - 411 6700 - 411 6900

Az internetes prezentáció felelős készítői:

A felelős készítők: Projektgruppe „Massenbewegung und –gewalt im Nationalsozialismus – Vergleich musealer Erinnerungskulturen in Deutschland und Ungarn
Szerkesztőség: Történelemelméleti és -didaktikai Tanszék, KU
A technikai megvalósítás: Hendrik Richter
Képek, fotók: A csoportok fotói, illetve jogilag szabadon hozzáférhető sajtófotók (néhol az ott megadott forrásadatok)
Filmek: Florian Sochatzy, Tim-Peter Kuhn mt., Lukas Petersik


Szerzői jogok:

A szerzők minden publikációban tiszteletben tartották a felhasznált grafikák, hangfelvételek, videofelvételek, szövegek szerzői jogait, illetve igyekeztek az általuk előállított és a szerzői jogok szerint szabadon hozzáférhető grafikákat, hangfelvételeket, videofelvételeket és szövegeket fölhasználni. A szerzők korlátlanul rendelkeznek szerzői jogaikkal az internetes publikációkat illetően. Az oldalak tartalma, szerkezete, a grafikák, képek, szövegek, stb. a szerzői jog védelme alatt állnak. Sokszorosításukkal, egyéb felhasználásukkal kapcsolatban a szerzők minden jogot fönntartanak maguknak. Az anyagok sokszorosítása, fölhasználása a szerzők beleegyezése nélkül tilos. Az oldalon olyan internetes oldalak linkei találhatók, melyeknek tartalmára a szerzőknek nincs befolyásuk.

Kapcsolat



Továbbiakban fölmerülő kérdéseikkel a következő személyekhez fordulhatnak:

A projekt tudományos vezetője: Catrin B. Kollmann, M.A.
(C.Kollmann@ku-eichstaett.de) A projekt diákvezetője: Jakob Ackermann
(Jakob.Ackermann@ku-eichstaett.de)

Linek


Stiftung Erinnerung, Verantwortung und Zukunft
Robert Bosch Stiftung
Geschichtswerkstatt Europa

Denkmal für die ermordeten Juden Europas, Berlin
Jüdisches Museum Berlin
Holocaust Memorial Center Budapest
Haus des Terrors, Budapest
Deutsches Historisches Museum, Berlin
Dokumentationszentrum Reichsparteitagsgelände
KZ-Gedenkstätte Flossenbürg
Topographie des Terrors, Berlin