Berlin | Budapest | Nürnberg | Összehasonlítás || Projekt
header

Történelmi emlékezet

Nürnberg - Történelem és emlékezet között

A város történetének állomásai
Nürnberg, az egykori birodalmi pártgyűléseknek helyet adó nemzetiszocialista mintaváros, más várossal összehasonlíthatatlan módon kapcsolódik a Harmadik Birodalom történetéhez. A hajdani birodalmi pártgyűlések színhelyének monumentális épületi maradványai is igazolják a város NSDAP hatalmi demonstrációjában betöltött szerepét. Míg más helyek közvetlenül a nemzetiszocialista Németország bűntetteire emlékeztetnek, addig ez a terület azt dokumentálja, mi tette ezeket a tetteket lehetővé: a rezsim propagandája és a német lakosság lelkesedése. De Nürnberg szimbolizálja a népközösség, illetve a kirekesztés és megsemmisítés megfelelő mechanizmusai közötti kapcsot is: itt adta ki Julius Streicher antiszemitizmusra buzdító lapját (Der Stürmer) és itt hozták nyilvánosságra a nemzetiszocialisták 1935-ben, a Szabadság Birodalmi Pártgyűlésén, rasszista törvényeiket, melyek azóta világszerte a "Nürnbergi Törvényekként" ismertek és talán az emberi kéz által valaha alkotott legkriminálisabb törvényeknek tekintetők. Nürnberg története tehát elválaszthatatlan a nemzetiszocializmusétól.

Az összesen 10 nemzetiszocialista birodalmi pártgyűlés közül, melyek egyben a korszak legnagyobb propaganda- és jubileumi rendezvényeit jelentették, nyolc kapott Nürnbergben helyet. Nürnbergben került tehát megrendezésre a nemzetiszocialista népközösség tömeges, felülről szervezett bemutatója, ahol minden a "Führer" istenített alakja köré fonódott. Ehhez igazodott az összesen 11 négyzetkilométeres, Albert Speer által tervezett felvonulási terület épülete, melynek monumentális építményeit a legnagyobb sietség közepette húzták föl. A "Führer" végezte a díszszemlét, őt látni, őt ünnepelni, a Nürnbergben magát ünneplő népközösség részének lenni - ez jelentette a legnagyobb élményt.

Nürnberg, a majdnem ezer éves császárváros, a középkorban a Szent Római Birodalom egyik legfontosabb városa volt és igen hamar Európa egyik legnagyobb városává fejlődött. Az újkor küszöbén Nürnberg a birodalom második legnagyobb és Európa egyik legjelentősebb kereskedővárosa volt. A 19. század kezdetén a romantikus művészek is fölfedezték a várost és legkiemelkedőbb művészét, Albrecht Dürert. A "Német Birodalom kincsesládájának" nevezték a várost, részben középkori művészete és kultúrája miatt.

Hans von Aufsess, a Frankföldön élő, látnoki képességekkel csakúgy, mint makacssággal megáldott műkincsgyűjtő véghez vitte azt, ami Sulpiz Boissere-nek, a hazafias érzelmű kölni műgyűjtőnek több okból sem sikerült, amikor a kölni dómot német nemzeti intézménnyé próbálta kiépíteni: német nemzeti múzeum alapítása. Az elképzeléstől kábultan, mely szerint a német múlt kézzelfogható maradványai révén a német nemzet szent római birodalmának felbomlásával szétmálló német egységet össze lehet tartani, hitte von Aufsess, hogy a német művészet - és kultúrtörténet sokrétű emlékei révén jelenének rendje és célkitűzései számára is léptéket nyerhet. A német múlt megalapozásával és kutatásával kapcsolatos kérdést generációja első számú politikai feladatának és a német nemzet kötelezettségének tekintette. Míg von Aufsessnek 10 évre volt szüksége ötletének - "egy nagy történelmi nemzeti múzeum megalapítása" - megvalósításához, addig a német történelem- és ókorkutatók gyűlése 1852-ben megalapította a múzeumot Nürnbergben. Az önmagát időközben Németország legnagyobb kultúrtörténeti múzeumává kinövő "Német Nemzeti Múzeum" azóta mágnesként vonzza a látgatókat és a város egyik jelképévé vált.

A városban találunk egy másik történelmi múzeumot is: a városi "Fambohaus Múzeum" a "Császárvár" és a "Bratwursthäusl" mellett. Az itt berendezett Noricama nevű multimédiashowban éppúgy bemutatják a Dürerhez vagy Hans Sachshoz hasonló híres nürnbergieket, mint azokat a történelmi folyamatokat, melyeknek során Nürnberg Dél-Németország legnagyobb 19. századi iparvárosává fejlődött. A kiállításból a Harmadik Birodalmat itt sem hagyják ki. Ez a tény új történelmi tudatról és a város történetéhez, illetve a korszakban betöltött szerepéhez való újszerű hozzáállásról árulkodik.


Az emlékezet lassú születése
A városnak sok idejébe került, míg megmérkőzött 20. századi történelemben betöltött szerepével. A nemzetiszocializmus mintavárosából a háború végével mindenhol "Náci Town" lett, a monumentális épületmaradványok pedig akadályozták a várost a múlt nyomainak eltakarításában. Így az épületmaradványok felhasználása évtizedekig igen problematikus volt, de végül a terület múltjának megfelelő funkciót kapott.

Később, csak 1983-ban, a nemzetiszocialista hatalomátvétel 50. évfordulóján, kezdeményezte Hermann Glaser, a város akkori kultúrreferense, hogy létrehozzanak egy nürnbergi érdekeltségű kiállítást. Ezzel szabaddá tette az utat Nürnberg Harmadik Birodalomban betöltött szerepének kritikus és felvilágosult földolgozása számára. A "Zeppelintribün" belső termeiben berendezett "Faszination und Gewalt - Nürnberg und der Nationalsozialismus" című kiállítás 1984-es megnyitásával a város is tett egy apró lépést a téma korábbinál nyíltabb földolgozása felé. A kiállítás szerény felszereltsége (pénzszűkében a kiállítás készítőinek egyszerű, saját készítésű fa információs táblákkal kellett beérniük) ellenére nagy létszámú látogatót vonzott. Mégis 2001-ig kellett várni, míg a Birodalmi Pártgyűlések Dokumentációs Központja össznémet és bajor érdekeltséggel megépült - ezzel létrejött egy állandó kiállítás, mely nem sokkal ezelőtt egy milliomodik látogatóját üdvözölhette. Az állandó kiállítással és a kongresszusi csarnok több időszakos kiállításával, illetve sokrétű pedagógiai-didaktikai kínálattal, az ifjúsági és felnőttképzéssel való együttműködésben próbálják meg Nürnbergben a lehető legtöbb látogató igényeit kielégíteni a múlt földolgozásával kapcsolatosan. A kiállításokkal - a Dokumentációs Központ egyik alapelvének megfelelően - az emberi jogokat is érintő pedagógiai munkát kívánják alátámasztani.


Tanulási folyamatok és perspektívák
A Dokumentációs Központ megnyitása jelentős lépés a múlt tudatos és méltányos feldolgozása felé. Ez felvilágosító munkát is jelent, melynek jelentősége jóval túllépi a város határait és állami szinten is követendő példa. Ma Nürnberg "a béke és az emberi jogok városának" tekinti magát, hiszen nem csupán a német lakosság nemzetiszocializmusba való bevonásában volt szerepe, hanem - a nürnbergi perek színhelyeként - a jogok visszaállításában és a Harmadik Birodalom bűntettei nehéz feldolgozásának elkezdésében is. Közvetlenül a Német Nemzeti Múzeum mellett 1993-ban a város szívében avatták fel Dani Karavan elismert izraeli művész alkotását, "Az emberi jogok útját", mely azt jelzi, hogy Nürnberg városa végül szembeszáll múltjával. Az 1995-ben alapított és azóta kétévente kiosztásra kerülő "Nemzetközi Emberi Jogok Díja" Nürnberg kötelezettség-vállalását bizonyítja: a emberi jogok elismerését univerzális és oszthatatlan elvként kell támogatnia és e jogok veszélyeztetett védelmezőit pártfogolnia. Igazán örvendetes a legújabb ezzel kapcsolatos lépés: együttes állami és tartományi finanszírozással 2008-ra tűzték ki a "nürnbergi perek memóriumát", a nürnbergi bíróság épületében az esküdtbírósági termének kiépítését, amelyben 1945.november 20-tól 1946.október 1-ig nemzetközi katonai törvényszék működött a Harmadik Birodalom fő háborús bűnösei ellen. Az eljárás alapvető jelentőséggel bírt a nemzetközi büntetőjog szempontjából és nem utolsó sorban mintául szolgált a hágai nemzetközi bűntető bíróság számára.
A kiépítés fő célja az, hogy általa az esküdtbíróság termének - mint autentikus helynek - meglátogatását olyan didaktikai koncepcióba illeszthessék, - az épület tetőterében található állandó kiállítás segítségével - melynek kül- és belföldi látogatókra is kielégítő hatást gyakorol.

Nürnberg tehát elindult egy új úton. A hajdani birodalmi pártgyűlések városa és nemzetiszocialisták mintavárosa kihasználta múltjából fakadó lehetőségeit, és hátrányaiból egyre inkább előnyöket kovácsol.